Kalandjaim - Lefejezések

Emlékszem, még 15-ös szinten keresztülverekedtem magam a kondorokon meg a fekete sárkányokon Lakeshire-től délre és megpillantottam a dombon egy várat. Bástyáit csak homályosan láttam és túl közel sem mertem menni, mivel 20-as feketeszikla harcosok (Blackrock Warrior) vigyáztak a várra.

Sokat törtem a fejem, vajon mi lehet arrafelé. Másnap, amikor elértem a 17-es szintet, úgy döntöttem, megérett az idő a cselekvésre. A murloc-kokat ügyesen kikerülve - mivel segítenek egymásnak és csapatban támadnak - a tó déli részéről közelítettem meg a várat. Két fegyveres őrt le is szedtem egymás után - persze uzsival egybekötve - amikor is egy íjászt próbáltam meg lekapni. A lekapás sikerült..., de sajnos csak neki. A varázsszövetruháim sem voltak elégségesek hozzá, hogy a nyilaktól megóvjanak. Szerencsére sikerült elmenekülnöm.

Ezután jó sokáig egészen másra koncentráltam. Talán 22-es szinten voltam, amikor kaptam három piros elit küldetést is. Varázsgombok és két levágott fej leszállítása rendelésre.

Teljesen véletlenül keveredtem bele egy kiváló csapatba. Egy olyan küldetést teljesítettek éppen, melyet én már megcsináltam. Kicsit csalódottak voltak, amikor ez kiderült és rá is kérdeztek, hogy akkor ugye nem segítek. Ez bennem fel sem merült, ezért csatlakoztam hozzájuk. Amikor éppen senki nem zavar varázslás közben, remekül tudom már csökkenteni az ellenfelek ellenállását. Mivel a csapat tagja volt egy 28-as játékos is, aki jaguárrá? tud változni, ezért őt követtem és az általa kijelölt célpontokat cserkésztem be én is.

Persze amikor nagyobb tömeget támadtunk, akkor tűzgolyóval én csaltam oda a periférián járőrőző ellenfelet. Tehát az egyetértés teljes volt. Éreztem azt is, hogy figyelnek a csapattagok egymásra, hiszen amikor engem támadtak, akkor egyből jöttek segíteni, mert tudták, hogy a mágusnak sok hasznát nem veszik ha épp zavarják.

Miután az obligát küldetést teljesítették, kiderült, hogy az én három elit küldetésük nekik is megvan és most sorban egymásután megcsinálják.

Mentünk a várba! Egy olyan helyre, ahol soha nem jártam és egyedül eszembe sem jutott volna komolyabb csavargásba kezdeni.

Eszeveszett akció bontakozott ki. A feketesziklák harcosai, gladiátorai, íjászai, sámánjai minden sarokból özönlöttek és támadtak minket. Sokszor még a vízivást sem tudtam befejezni, mivel újra támadtak.

Amikor a vár kapujába értünk, elég nagy baj történt, az előttünk betörő csapat éppen mindent hátrahagyva menekült és nyomukban kb. 6-7 nagyerejű szörnyet is hoztak, akik azonnal ránk támadtak. Az ötfős csapatból meg is halt egy ember, de szerencsére a lovag hamarosan feltámasztotta.

Mulatságosan nézhettünk ki, amikor a főellenség termének sarkában izgatottan mocorogva és suttogva tárgyaltuk, vajon hogy s mint fogjuk az ellenséget megsemmisíteni. Senki nem akarta a csatát elkezdeni. Mindenki gondolkodott a lehetséges változatokon. Többször is jelezte mindenki, hogy készenáll, de senki nem akart első támadó lenni...

Aztán elszabadult egy íj és a főszörnybe fúródott. Elszabadult a pokol. Mindenki rárontott a főszörnyre és harminc másodpercen belül halott is volt. Szerencsére egészen jól bírtuk a dolgot és sikerült mindenkinek épségben megúsznia a küzdelmet.

Ezután még átmentünk a másik toronyba is és a fővár hátsó udvarába is a másik fejért, de a legemlékezetesebb a vár belső szobáiban zajló küzdelem volt.