Én úgy láttam, hogy viszonylag gyakran kiabálok kislányaimmal és ezen már évek óta próbáltam változtatni. A kiabálást mint elintézési módot családi környezetből hoztam, ezért nagyon nehéz volt levetkőzni. Több mint tíz éve próbálkozom vele, hogy dühömet, csalódottságom ne kiabálással vezessem le. Sokfajta módszerrel próbálkoztam, de egyik sem jött be igazán. Valahogy mindig elszakadt a húr.
Aztán egyszer egy reggeli kiabálásos veszekedés után óvodás kislányommal olyan ötletem támadt, mely egész életemet megváltoztatta...
Elhatároztam, hogy azokon a napokon, amikor kiabálok, nem fogok este WoW-ozni. Sőt, számítógép elé sem ülök, hanem mondjuk olvasok az ágyban. Döbbenetes volt a változás. Voltak olyan pillanataim, amikor iszonyú dühös voltam, de mégis higgadtan és normális hangerővel mondtam el a dolgokat.
Érdekes módon ez nem csak a családom, hanem önmagam számára is jelentős lépést jelent. Most már elmondhatom, hogy legalább egy hónapja senkivel nem kiabáltam. Emiatt önbecslésem is jelentősen megnőtt és harmónikusabbnak látom családi életemet. Kiegyensúlyozottabnak látom életem is, hiszen nem gyötör állandó lelkiismeretfurdalás, hogy kiabáltam valakivel. Csodálatos játék a WoW - nem csak a hordát, önmagam is legyőztem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése