Az aukciós házba beadtam két egész komoly dolgot, persze 12-es játékosok számára komolyabbat. Hátha szüksége van rá valakinek. Felkínáltam a céhemben is őket, de senkinek nem kellett.
A Stormwind kastély hídján óriási tömeg gyűlt össze. A horda állítólag megtámadta Szélvihar kastélyt és egy csomó 60-as játékos gyűlt össze a hídon. Csak úgy káprázott a szemem tőle. Nézelődés közben egy jótékony varázslatot is kaptam, mely több mint két óra hosszan lényegesen növelte túlélési esélyeim. Hiszen az életben maradás a máguslét egyik kihívása...
Az aukciós ház mellett egy hölgy beszervezett az Ahn' Quiraj ellen kezdődő háborús készülődésbe és kérte, hogy menjek el Ironforge-ba további instrukciókért. Hát ha a szépség tudná, hogy már egypárszor megpróbáltam... :) Kérem szépen, én még Duskwood-ban is félek. Az más kérdés, hogy Redrigtől északra tegnap éjjel újra behatoltam a területre és 17-es karakteremmel megöltem egy 20-as farkast. Kemény menet volt.
A mágusok tornyának lágyan ívelő, varázslatosan éteri kőből készült csigalépcsőjén találkoztam egy törphölggyel. Egymásra mosolygás és kölcsönös udvariassági formulák után mindketten mentünk dolgunkra. Örültem, hogy egy 60-as játékos is ilyen udvarias maradt.
Redridge sárkányok lakta vidékén jártam tegnap és találkoztam egy ifjú mágussal, ki csupán egy szinttel volt alattam. Partiba szerveződtünk de ő háromszor, én kétszer látogattam meg a szellemvilágot rövid idő alatt. Később elnézést kértem tőle és Szélvihar kastélyban levő fontos elfoglaltságra hivatkozva leléptem. Próbáltam rávilágítani arra, hogy az ellenfelek közé rohanás mágus számára nem túl egészséges. Nem győztem meg. Mindenesetre ez a negyedóra tanulságos volt. Az önsorsrontó partnereket ezentúl kerülni fogom.
Találkoztam az egyik céhbeli társammal is, aminek nagyon megörültem, mert nem nagyon szoktam velük összefutni, így többnyira magamban kalandozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése