Muszáj írnom erről a csodálatos világról. Ezért sajnos lesznek szubjektív részek is :)
Mindig, minden játékban én vagyok a varázsló, hiszen a törést el kell viselnem, mellyel hétéves koromban szembesültem. Nevezetesen, hogy itt a varázslók létezését tagadják. Szerencsére a könyvek után a számítógép végre egy új világot nyitott meg előttem, mely nem volt "varázslatanítva" - Cseh Tamás?
Természetesen a WoW-ban is varázslóként kezdtem és tudtam, hogy nem lesz egyszerű a boldogulás. Persze ezt nem panaszként mondom.
Nyctemora-tól megkérdeztem, hogy még mindig a Call of Duty-val nyomul e és azt mondta nem. Kb. két órán keresztül néztem, ahogy a WoW-val nyomul. Döbbenten állapítottam meg, hogy amíg én a Baldur's Gate harmadik kiadására vártam, addig szép csendben - számomra csendben - létezik egy olyan világ, melyben mindig is szerettem volna élni.
Nyctemora persze hasonlóan toborzó szellemű mint én, ezért már öccsét is beszervezte játékosnak, persze felügyelettel, hiszen öccse azért 12 éven aluli :) Öccse egyébként épp hordozható Nintendóját gyepülte mellettünk és néha Ő is elkezdett magyarázni valamit a játékról. Persze egyetlen szavát sem értettem, de azért végighallgattam.
Miután Nyctemorával jellemzően évente egyszer-kétszer találkozom csak - sajnos :(, ezért a világ a kétórás bemutató után bezárult előttem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése