(Tauren in Alterac Mountains - Daniel Svensson)
Már a második szinttől kezdve azon törtem a fejem, hogy fogok én összeszedni száz aranyat, hogy megvegyem a legolcsóbb pacikát. Szájtátva néztem a kínálatot és kétkedőn pergettem tenyeremben a rézgarasokat, melyek pottyangattak. Az első ezüstömre nem emlékszem, az első arany azonban emlékezetes volt. Rövid ünnep keretében vérengzést rendeztem az Elwynn erdő koboldjai között és a kincsesládában 3 ezüstöt zsákmányoltam...
Az első griffel való utazásom traumatikus volt, hiszen több ezüstbe is belekerült. Gondolkodtam is mindig azon, hogy érdemes e egyáltalán használni. Huszas szinten szintén aggódva gondoltam arra, hogy 8 ezüstbe kerül egy teleportáláshoz a hatóanyag. Aztán harmincas szint felett egyszer újra elmentem pacinézőbe és döbbenten vettem észre, hogy az ár csökkent. Mivel tisztelt (Honored) szintet értem el, ezért minden 10%-al olcsóbb volt. Ezt a griffeknél észrevettem, de azt gondoltam, biztos már törzsvendégnek tekintenek...
Így már csak 90 arany kellett a lovaglótudás megtanulásához és a pacikához. A varázslatok nagyon sokba kerültek, így azok nagy részét meg se vettem. Kb. 7-8 varázslatból dolgoztam. Közben mindent beraktam aukcióra, amit szereztem és persze megnéztem, hogy az ilyen dolgok milyen árban vannak. Természetesen alájuk ígértem, hogy a letétet el ne vesszem...
Eggyel a negyvenes szint alatt már 94 aranyam volt. Aztán amikor eljött a pillanat, rohantam pacikát venni és pár nagyon hiányzó varázslatot... Még azt hiszem beletelik egy kis időbe, amíg minden varázslatot megveszek, de most már van hátasom, így nem égek azzal, hogy adott szintet elértem és mégsincs paripám...
Pintót vettem, mert Ő a legszebb :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése